A kötélhúzás titokzatos világa

                    A nemrégiben megalakult Magyar Tug of War Sport Egyesület elnöke a kötélhúzásnak egy olyan kultúrájával ismertet meg bennünket, melyről eddig az itthoni közönség nem sokat hallhatott, továbbá bepillantást nyerhetünk abba is, hogy milyen szkepticizmussal és nehézségekkel kell megküzdenie egy magyar sportolni vágyónak külföldön, nevezetesen Írországban. Pipó Péternek és egy sportág meghonosításának a története!

Üdvözöllek, kérlek, mesélj magadról és arról, hogyan kerültél kapcsolatba a kötélhúzással?

Pipó Péternek hívnak és Székesfehérváron élek a családommal. Három hónapja tértem haza Írországból, ahol öt évet dolgoztam belső építészeti területen. A sportág megismerését a munkáltatóimnak, két ír embernek köszönhetem, - név szerint: Martin Hogan és Richard Lucey. Az ő csapatuk résztvevője lehettem. A csapat neve: Cuan Rithe/Munster.

Írországban óriási hagyománya van ennek a sportágnak és nagy tisztelet és szeretet övezi a versenyzőket. Itt minden a barátságról és becsületességről szól.

A legemberibb dolog, amit sportolók tehetnek, itt minden húzás végén megtörténik egy csapatok közti kézfogás formájában, ami hatalmas tiszteletet ad e sportágnak. Részt vettem én is több olyan fesztiválon, ahol bepillantást nyertem a kötélhúzás világába. Megmondom őszintén első látásra szerelem volt. Gyerekkorom óta sportoltam, de sajnos profi szintre nem sikerült eljutnom egyik sportágban sem, amit végeztem.

Egy apró kitérő, pontosan kötélhúzás vagy Tug of War?

Magyarul természetesen kötélhúzás. Az angolszász nyelvterülten ennek nincs igazán kifejezése, ezért már hosszú idők óta az elnevezés Tug of War. Ez magyarul „vontatók háborúját” jelent. A világon mindenhol így nevezik és a magyar szövetséget mi is Magyar Tug of War Sport Egyesületnek jegyeztettük be.

Visszatérve, beleszerettél a sportágba és gondolom elkezdtél edzésekre járni majd versenyekre?

Igen én is így terveztem. Majd rá kellett jönnöm, hogy egy másik ország és másik kultúra hagyományaiba szeretnék belekerülni és bizony nem egyenes az út. Azzal indultam, hogy el kellett kezdenem mindent az alapoktól. Nevezzük ezt” Tug of War iskolának”. Ugyanis ott csak az kezdheti el a versenyezést, aki legalább egy alap felkészültséggel rendelkezik.

Majd következett két év edzés és edzés és edzés. Magyarként rettentően sokat kellett küzdenem, hogy versenyezni engedjenek. Az első versenyeimen úgy néztek rám mintha földönkívüli lennék. Számukra ez hagyománynak számított és külföldi itt nem igazán volt megengedett. Vért izzadva kellett küzdenem azért, hogy elfogadjanak, de optimista voltam mint mindig és sikerült.

Hogyan sikerült magadat elfogadtatni?

A magyaros mentalitásomnak köszönhetően. Ez lehet, hogy elsőre nagyképűnek hangzik, pedig hidd el nem annak szántam. De annyira felspannolt az, hogy nem tartották lehetségesnek azt, hogy én is eredményes lehetek, hogy én már csak azért is meg akartam mutatni, hogy mire vagyok képes. Ez végül sikerült és befogadtak. Nagyon sok versenyen és bajnokágban vettem részt és amire a legbüszkébb vagyok az két országos bronz érem egy szabad súlyban és egy 720 kg-ban.

Gondolom ez után egyértelmű volt, hogy ha hazatérsz, akkor itt is próbálod folytatni a sportot?

Részben igen. Ahogy egyre jobban belekerültem a Tug of War világába egyre többször voltak olyan álomképeim, amiben az szerepelt, hogy milyen óriási dolog lenne ezt Magyarországon végezni. Ez ügyben megkerestem a Tug Of War első emberét, Cathal McKeever-t, aki azonnal segítséget nyújtva támogatta az ötletemet.

Ezt meg kellett tennem, magyar csapatokkal a barátok, család előtt. Szóval elkezdett bennem érni ez a dolog. Természetesen első hallásra senki nem hitt bennem.

Első körben a legtöbb segítséget és minden alap lépést unokatestvéremnek Pipó Bencének köszönhetek, aki angol nyelvismeretével számos levelezést és beszélgetést lebonyolított, ami az én nyelvtudásommal nem ment volna!!

A végső lökést igazából az ír csapatársak adták meg. Mikor eldöntöttük a családdal, hogy hazajövünk akkor megemlítettem, hogy én is megpróbálok összehozni egy csapatot itt Magyarországon. Erre ők teljes magabiztossággal és természetesen a több száz éves hagyománnyal a hátuk mögött kijelentették, hogy ez vicc és hogy esélytelen próbálkozás. Ezzel felébresztették bennem az alvó oroszlánt és végérvényesen eldöntöttem, hogy meghonosítom ezt a sportágat idehaza.

Értem, ez ennyire egyszerű is, mint amilyennek hangzik?

Nem, sajnos nem. Egyrészről meg kell küzdeni a bürokrácia útvesztőivel. Ez sok időt vesz igénybe. Illetve a technikai felszerelések elkészítése és beszerzése sem egyszerű feladat.

Mindezt szponzorok segítségével végzed?

Nem, egyelőre, amíg minden hivatalos papír nincs a kezemben addig nem is tudok bevonni szponzorokat. Egyelőre a saját költségemen, minimális körülményekkel rendelkezve lépegetünk előre a célunk felé.

Ami fontos az egyelőre megoldott. Van egy szuper csapatunk. Erre nagyon büszke vagyok, ugyanis január 1-óta rendszeresen edzünk hetente kétszer. Mondhatjuk, szerencsénkre az egyik gyerekkori barátom, Göde Imre is tagja a csapatnak, aki ráadásul profi testépítő volt illetve személyi edző. Így a kondicionáló edzések az ő útmutatásai és edzéstervei alapján történnek. Sikerült a heti két edzésre kibérelnünk egy edzőtermet így a csapat nyugodt körülmények között tud tréningezni.

Milyen edzéseket végeztek?

Jelenleg egy hat hetes erőnövelő etapnak a végén járunk. Most fogjuk elkezdeni az izom tömegnövelő edzéseket, majd a kővetkező rész pedig már állóképesség növelés lesz. A köteles edzéseket márciusban kezdjük, amit mi technikai edzésnek nevezünk.

Mire készültök?

Nyáron lesz egy általunk rendezett sportág bemutató fesztivál júniusban. Erre a versenyre érkezni fognak rendőrök, tűzoltók, katonák, állatvédők, harcművészek, boxolók, azért hogy megmérettessék magukat, illetve Szerb és Írországi csapatokat is meghívtunk. Fontosnak tartjuk, hogy ezen a fesztiválon megmutassuk az embereknek, illetve bebizonyítsuk magunknak, hogy mit tudunk.

Szeretnénk letenni a névjegyünket mind itthon illetve külföldön is. Ahhoz, hogy Magyarországot felvegyék a Tug of War térképre, nagyon sok munkára van szükség. Ehhez szükséges létrehozni egy nemzeti bajnokságot, ahol rendszeres terhelés alatt tud mindenki készülni és megmérettetni.

Igazi férfias vircsaft?

Mondhatjuk, bár női bajnokságok ugyanúgy vannak, mint férfi. De természetesen a cél, hogy tiszta küzdelemben egy nagyon erős és ráadásul nagyon taktikus sportágban jobbak legyünk az ellenfélnél. A Tug of War erre kitűnően alkalmas. Ha más nincs is csak egy kötél, akkor már indulhat a „háború”.

Kiknek ajánlod ezt a számomra elég keménynek látszó sportágat?

Valóban kemény, nagyon erős és megterhelő edzések vannak. De ezekhez hozzá lehet szokni. Leginkább húsz éven felülieknek javasoljuk. Felső korhatár nincs. Én versenyeztem olyan csapat ellen, amiben 80 éves versenyző is volt.

Az előbb említetted, hogy bajnokságot is terveztek. Ehhez vannak már csapatok is?

Még nincsenek. Két és fél hónapja kezdtem el a munkát, így számomra még az ad óriási pozitív töltést, hogy van már egy csapat.

Ha megengeded akkor élnék is egy felhívással a personaltraining.hu olvasói felé.

Várjuk olyan csapatok, munkahelyi társaságok, szurkolói klubok, baráti társaságok jelentkezését, akikben van annyi bátorság, kitartás, hogy rendszeres edzésekkel részt vennének egy versenysorozat kialakításában. Természetesen félénk ijedős csapatoknak nem érdemes belekezdeni. Székesfehérvárnak már van egy csapata, kíváncsian várjuk, hogy találunk e rangos ellenfelet az ország területéről.

Információ:Pipó Péter- Hungarian Hawks csapat vezető

Ha többet szeretnél megtudni az itthoni versenylehetőségekről, a Magyar Egyesületről vagy csak magáról a kötélhúzásról látogass el az alábbi honlapok valamelyikére: http://www.magyarkotelhuzas.hu/ vagy

http://hu-hu.facebook.com/pages/Hungarian-Hawks-TOW/114253802019396?sk=wall

E.mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. .

Tisztelettel minden olvasónak: Pipó Péter

megosztás

Vissza...