Miért jó gyerekkorban elkezdeni a vívást?

A vívás olyan sport, amelyet érdemes elkezdeni már 9-10 éves korban, mivel ekkor a gyerekek már fejlettek annyira, hogy beléjük lehessen „vésni„ a vívóalapokat , amik a legfontosabb elemei a vívásnak.

A vívás féloldalas mozgásból álló sport, ezért „automatizálni„ kell a mozdulatokat. Ha ezt pontosan megtanulják, akkor stabilan megvan az alap. Erre az alapra lehet építeni folyamatos gyakorlatsorokkal, taktikai elemekkel, játékos vívógyakorlatokkal, szúrópárnázással, páros gyakorlatokkal és iskolával.

Bár a gyerekek hamar megunják a hosszadalmas tanulást és természetesen azonnal vívni szeretnének, ebben a korban nagyon fontos az erőnléti edzés. Amikor én kezdtem a vívást, még az volt a rendszer, hogy csak 1-2 év múlva vehettem fegyvert a kezembe, addig csak alapozó gyakorlatokkal tanították meg az alaplépéseket, melynek köszönhetően a mai napig automatikusan és szépen, stabilan tudom használni azokat a mozdulatokat, vívólábmunkákat, melyek akkor belém rögzültek. Most már hamarabb kapnak a gyerekek fegyvert a kezükbe, de az alapok megtanítására ettől függetlenül nagy hangsúlyt kell fektetni.

Egy gyerekcsoport tanításának a felépítése ma a következőket tartalmazza: testnevelési gyakorlatok, lábmunka, vívóalapok betanítása, játékok, fegyverrel történő játékos gyakorlatok, gyerekek fegyelmezettségre tanítása, a vívás megszerettetése.

Három fegyvernem közül választhatnak a gyerekek: tőr, kard és párbajtőr.
A tőr és a kard szabályokra épül - amiket egy külső szemlélő nem is érthet -, és amelyeknek a megtanítását minél korábban kell elkezdeni, mert ezek elsajátítása egy hosszú-hosszú folyamat. Emiatt nem nézik sokan a vívást, és ezért nincsenek „külső szurkolói„ sem, hiszen egy hozzá nem értő ember számára ez a sport „kínaiul„ van.

A párbajtőrben nincsenek ilyen szigorú szabályok, ott az a lényeg, hogy az ellenfelet az egész
 testfelületén el lehet találni, és nem számít, hogy volt-e előtte ütés, parád vagy hárítás. Akinek a lámpája előbb kigyullad, azé a versenyzőé a találat. A párbajtőr küzdelmei már a laikusok számára is élvezhetőek. Párbajtőrözni bármikor el lehet kezdeni, akár 50 évesen is.

A vívás nagyon jó és hasznos sport, ami kihat egész életünkre. Nekem például hallókészülékem van, tíz évesen azért íratattak be a szüleim vívni, mert a vívás erősíti a figyelmet mind a látás, mind a hallás területén.
Egy asszóban több dologra kell figyelni egyszerre:
•    figyelni kell a zsűrit, mikor elindítja az asszót  
•    gondolkodni kell, hogy mit tegyünk az ellenféllel
•    hallani kell a lámpát találat esetén
•    hallani, látni kell a fegyverek „csörömpölését”, hogy ütés volt vagy kötés, vagy csak véletlenül ért össze a két penge
•    és hallani kell, ha a zsűri állj-t mond.

Én nagyon sok pozitív dolgot kaptam a vívástól. Megtanultam még jobban hallani, önállóságot, önbizalmat adott ez a sport, valamint a vívásnak köszönhetem azt is, hogy fel tudtam építeni a cégemet, az életemet. Jelenleg a vívóedzői szakot végzem az egyetemen, és már vívóedzőként tevékenykedem az OSC vívóteremben, ahol gyerekeket és szabadidős, amatőr vívókat tanítok.
A gyerekcsoportomban van olyan tanítványom, akinek a látása nagyon gyenge, és olyan is, akinek a bal agyféltekéje nem alakult ki rendesen. Örülök, hogy vívni járnak, mert biztos vagyok benne, hogy sokat segít nekik ez a sport már most, és később felnőtt korukban is, hogy meggyógyuljanak, és megtalálják a helyüket a világban.

A gyerekkorban elkezdett vívásnak csak a pozitív hatásait látom: a gyerekek sportolnak, gondolkodnak, társaságban vannak, és a későbbiek során utazhatnak is szerte a világban.
A vívást egy életen át lehet tanulni és sose muszáj abbahagyni. Nagyon sokan félreteszik a
sportszerű vívást a továbbtanulás miatt, de ez egy olyan tevékenység, amihez hobbi szinten bármikor vissza lehet térni, és bármikor el is lehet kezdeni, például nálunk, az OSC-ben.
 
EN GARDE !

Ha érdekel a vívás keresd szerzőnket: itt

megosztás

Vissza...